S beszűkül, eltűnik
hogy egy új világnak adjon helyet
mint a hullám a Kőrösön
tétován tova remeg
folyamatosan
élve-halva
ár nélkül
már mit sem ér
az a kevés sodrás
maximum az élettel
való cimborálás
hegedűszóval
kíséri múltját
és trombitaszóval üdvözli
jövőjének súlyát
melyet felcserélnek az emlékek
az élmények kézen fogják
és egy fájdalmas szívdobbanással mondják
“lépj tovább”
országod, s hazád
mely oly édesen ontja eléd kincseit
egy bőröd alatti kérelem
hogy találj újra valamit
s újjá építsd magadnak
az otthon komokvárát
amit ha a szél szétrombol
új formára lel még egyszer
valahol.