words and analog photos
Keserédes
kicsit minden ábránd,
minden szerelem
mi táncol szívem árnyán.
A gyönyörű dolgok
nekem valahogy mindig halottak
olvastam
egy argentin könyvben,
és olyan volt mintha elém rajzoltak
volna egy elfeledett igazságot.
Poros üvegtálak,
kiszáradt virágok,
megsárgult függönyök,
elfeledett otthonok,
cigarettafüst.
Ez már nem a Rayuela
csak a lelkem egy
folyó darabja
ami szüntelenül
ellentétetkben él,
és a gyönyörűben is
halált remél.
07.2022
Szétszaggatott darabokból
Újat varrni
eltörött csontokból
gyémántot formálni,
hogy az elveszett álom
és a meg nem élt valóság
örökre bennem éljen,
mint megdermedt igazság.
04.2022
And they were dancing
amputated by history
broken by society
still dancing
like they could save their souls
with each movement
lighting the fire
to show the way in darkness
for those who are ready to harness
the infinite power
of their inner goddess.
12.2021
Én is csak ember vagyok
sárból, porból összegyúrt
csonthalmazok.
05.2021
art
Art is for me
a disruption,
beauty,
an abstraction
from absolute reality.
An eternal mastery,
a boundless desire
to find truth in chaos,
to transpire
and become one
with everything
and still
be nothing.
03.2021
a család az család
Felsírtam. Megszülettem.
Akkor még nem tudtam
egy világ lesz majd ellenem.
Mi kell nekem?
hogy szeressenek.
hogy szerethessek.
anya apa
anya anya
apa apa
vagy csak anya
vagy csak apa.
A gyökerek fontosak
hogy mit rakunk le
hogy mire építkezünk.
A régi sárból próbáltok
várat építeni
Keresztet hordva
Aranyat hányva
‘bezzeg az én időmben’
kántálva.
Hányszor hallottam..
Én más vagyok.
nekem más a hitem
más a bőrszínem,
a személyiségem.
Nekem más a szívem.
Én azt akarom
mi mondjuk:
Bezzeg a mi időnkben!
Most.
Nézzétek mennyire különbözünk,
mennyire mások vagyunk
mennyire másban hiszünk
és mégis mennyire szeretünk.
Hagyjátok,
hogy egy jobb világot teremtsünk.
11.2020
a poem for humanity
I dig my own grave
drowned in money
and lack of oxygen
a dreamworld
full of waste
I wish I’d learned
when I still had hope
earlier
but I wrapped myself
in a belief
of a fake future.
Saját sírom ásom
pénzbe fulladva
Meg oxigénhiányba
egy hulladékkal teli
álomvilágba.
Bár megtanultam volna
mikor még volt remény
korábban.
De egy hazug jövő
reményébe burkolóztam.
04.2020
otthon / home
S beszűkül, eltűnik
hogy egy új világnak adjon helyet
mint a hullám a Kőrösön
tétován tova remeg
folyamatosan
élve-halva
ár nélkül
már mit sem ér
az a kevés sodrás
maximum az élettel
való cimborálás
hegedűszóval
kíséri múltját
és trombitaszóval üdvözli
jövőjének súlyát
melyet felcserélnek az emlékek
az élmények kézen fogják
és egy fájdalmas szívdobbanással mondják
“lépj tovább”
országod, s hazád
mely oly édesen ontja eléd kincseit
egy bőröd alatti kérelem
hogy találj újra valamit
s újjá építsd magadnak
az otthon komokvárát
amit ha a szél szétrombol
új formára lel még egyszer
valahol.
07.2016
Niké
Nézzetek. Bámuljatok.
Essen ki szemetek
Tartsátok markotokban
életem elrejtett
visszhangzó suttogással teli
fejetek.
El nem megyek.
Köztetek leszek és
vízzel teli tüdőtök
acéllal töltöm meg.
Melyben látjátok majd
vándorló jövőtök
vonszolja magát
súlyával küzdve
a remény felé.
De csak önmagát találja
remegve
egy kalitkába zárva
hogy a világ áll vele szemben.
Nézzetek most engem.
Mert én vagyok
a győzelem.
03.2016
Még szerettelek.
Fiatalságunk égő parázsa
villan a tükörben
ahogy a kamera gombja
tükröződik szivemben.
Múlhatatlan múlósággal
bárgyú ábrándunkba menekülünk
egy kávé felett feledve
hogy ez volt az életünk.
09.2016
